A   P R É D I K Á C I Ó

Mennyire másabb a templom néma csendje, mint a sírí csend. Belépsz,szinte lábujjhegyen közeledsz a padhoz,pedig senki sincs benn,de beléd rögződött az elővigyázatosság,óvakodsz attól hogy valakit megzavarj elmélkedésében .Helyet foglalsz .Körülvesz a néma csend,a békés néma csend és áthat a templom különös illata,az a megmagyarázhatatlan,amit csak itt érzel.A költő ezt nevezi  Isten szagnak.Gondolataidba merülve ülsz,probálod meghatározni jöveteled célját,mit kell tárnod az Úr elé,örömet,bánatot,mindent ami Tőle jött és amiért hálával,köszönettel tartozol.Fellapozod utolsó heted eseményeit,de vigyázz,nem szabad takargatnod semmit,mert még kisiskolás korodban tanultad:”Isten szeme mindent lát”

Próbálkozol,de nehezen megy.Sok tettedért pironkodsz.Amikor a koldus kért és nem adtál,háborogtál,hogy miért nem dolgozik,pedig az Úr azt mondta,ha egy elesetten segítsz,rajtam segítsz.Nekem adsz.De minden megbánás ellenére ezek már visszacsinálhatatlanok,csak bánkodni tudsz felette,s örülhetsz,ha feloldozást kapsz.Nem

a pap,Isten az aki megbocsátAztán elkavarognak gondolataid,összekuszálodnak az emlékek útvesztői,régebbi döbbenetek sorakoznak és néha vigasztal,hogy tudsz emlékezni.Gondolat-

foszlányok suhannak át lelkeden, váltakozva kigyulnak mint a csillagok de nyomban ki is

hunynak.Emelt lélekkel,lángolón kezdel imádkozni,de alig hogy belekezdtél, elkalandozol vissza a múltba,hisz olyan csend vanLelkiszemeid előtt megjelenik Regina,a volt szomszédasszony, aki nemrég halt meg Tel-Avivban.Megrázó volt a hír,de megnyugtató,hogy nem láttad holtan.Így emlékeidben örökké él.Évtizedeken át voltatok szoros barátságban.A

három gyermeket,a három testvért őszintén szerette és foglalkozott veletek. A kép zavaros. Az is lehet,hogy a nagy szeretet, amit kimutatott gyötrelmes szomorúságból eredt,hiszen veletek egykoru három gyermekét veszítette el Auschwitzben.Átélte a zsidokra mért átok összes borzalmát.Bizony sokaknak közülük, akik életben maradtak az a fájóbb,hogy mindenre kell, emlékezzenek.Nem felejtődhet az embertelen körülmény,évtízedek után is a hangos zajra riadtan ébrednek,kísért az SS veszély a mértéktelen túlkapás.Sok visszaemlékezést,naplót

olvastam azok tollából, akik átélték a földi gyehennát,de Reginától sohsem érdeklődtem,nem akartam fájó sebeket feltépni.

             Egy borongos,esős októberi napon történt.Regina öccse kóser kacsákat vágatott a sakterrel.Arra jártam és behívott segítsek megkoppasztani a kacsákat,mert nem csak unja ,de utálja is.Szívesen maradtam,mert örömmel töltött el ha segíthetek.Valamikor szombatonként én gyújtottam a tüzet,mert ők semmi fizikai munkát nem tehettek az Úrnak Szombatján.A

Gyertyákat is péntek este gyújtották, miután feljött ez első csillag. De aztán alábbhagyott a búzgalom a haláltábor, megaláztatás és megpróbáltatás után. Miután mindent szándékosan megetettek velük, kezdtek fásultak lenni a törvény és a tilalmak iránt. Érzéketlenűl elegyedtek a keresztény szokások közé, már nem vetették meg a sertéshúst sem csak külön „tisztátalan”

edényekben készítették el..

             Koppasztottuk a kacsákat,az eső mindegyre sűrűbben hullt.Csend volt,csak a tolltépés

sercegése reszketett a szobában.Regina szívből jövő mély sóhajtás után megállt a munkában és fátyolos hangon a régmúltból tárta fel bánatát.

- Amikor ilyen nyálkás,hosszú esőcseppekket látok,mindig ott járok gondolatbanamit sohsem lehet feledni.A halálgyárban.Akkor is többnyire ilyen idő volt és az a kilenc hónap, amit ott töltöttem felér az örökkévalósággal.

- Láttuk a végtelen sorokat Appelkor és a végtelen szerelvényeket melyek újabb és újabb”anyagot” hoztak. Elnyütt, lesoványodott, kopasz, koszos, rongyos zsidókat, akik a haláltorony alatt is reménykedtek..Hol volt Isten,hogy megengedte ezt a gyalázatot, amit rajtunk végzett az elvadult elembertelenedett keresztény nemzet?

- Visszatérít emlkékeimből az enyhe zsongás, vége a csendnek, megtelt a templom Igére éhes lelkekkel. Már a pap is ott áll az oltár előtt. Milyen csodálatos megoldása az istentiszteletnek, hogy oltári szolgálattal kezdődik és három reszre tagolódik melyekben, van folytonosság.Az első oltári szolgálat alatt felkészűl a lélek az Ige befogadására és prédikáció után a második oltári szolgálat elmélyiti az Igét,lehetőséget ad hogy megköszönj mindent Istennek,hálatelt szívvel imádkozz,  és áldással térj meg hajlélkodba. Ez a laikus nézet,felfogás.Lehet,hogy a teológiai  magyarázata más,de fontos ez?

- Az Atyának,a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében – szól a beköszöntő

Mindenki figyel .Egymást követik a bűnvalló imák és feloldozások.De fülemben zakatol a visszaemlékezés,a vonatkerekek,a zsidókat terelő szitkozódások,ostor csattogás...Visszahullok emlékeimben És olvassa a pap az Epistolát a Zsidókhoz írt levélből:” Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni,mert aki Isten elé járul,  hinnie kell,hogy  Ő létezik és megjutalmazza azokat,akik Őt keresik(Zsid.11,6)

Majd az Evangélium:”Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm!”(zsolt.23,1)

A prédikáció sugallata a kegyelem, hogy Isten kezében vagyunk. Mi mindent végez el bennünk Isten kegyelme,ha hagyjuk,ha engedjük,hogy munkálkodjon bennünk.Az ember természetétől fogva ellene áll Isten kegyelmének.Pedig keresztyén körökben sokat beszélnek Isten kegyelméről.Különösen arról,hogy kegyelem által üdvözülünk.Arra tanít és tudjuk meg az Írásból,hogy megtagadva  a hitetlenséget és a világi kívánságokat mértékletesen és szentűl éljünk a mindennapi életünkben.

Távolodik a beszéd és erösödik zaklatott lelkemben és visszaemlékezéseimben a hangosodó csattogás.Majd az Appellen felállt sorokban az emberárnyékok között sétáló bálvány,Mengele,akiben minden jelenlévő asszony szerelmes volt.A gyilkos Mengele,akkor is sóvárgó vágyat ébresztett,amikor tudták, hogy mire szolgál az Appell,mi történik,miért okád a hatalmas kémény édesen – émelygő füstöt. Szép, barna, vékony fekete bajuszu férfi volt és teljes volt a kontraszt, hiszen azt tanúlmányozta hogyan szűlhet minden német asszony szőke ikreket. Kifogástalan öltözetben parádézott, messziről látszott ápolt keze, hosszu ujjai és szép formáju körme amint szorongatta a halálba küldő pálcáját mellyel csizmája szárán ütemesen dobolta a Kék Duna keringőt.És dudolta is halkan.Akire rámutatott azt a sor hátánál tartózkodó Sonnerkommandós külön sorba állította, majd a szabadulás bíztatásával vezényelték a fürdőbe,az örökkévalóságba.

Eichmann cinikusabb volt. Előtte mindig reszkettek. Ők ketten voltak a szelektálok. Egyik reggelen pálcáját Regina felé irányította,de hirtelen mozdulattal átívelt a szemközti sorba ahol a lengyelek álltak. Így Regina megmenekűlt,de ijedtében abban a pillanatban megőszült,hisz tudták mire megy a szelektálás.A gettó,a téglagyár,a sárgacsillag,marhavagon után ezt is át kellett élnie.

Auschwitzből  gyalog hazaérve mikor már kezdtek valamennyire helyre jönni, újra házasodni,férjhez menni, a kommunista hatalom mindenüket elvette az államosítással.Elvették alig nyitott kis kocsmájukat és lettek az új rendszer rabjai.A valamikori szolgálólányukból formált a kommunista hatalom kereskedelmi igazgatót,ki előtt nekik kellett hajlonganiuk és hallgatni ocsmány paraszti káromkodásait.Az ujonnan jött férje akkor lett öngyilkos.Sábeszkor felvágta az ereit.

Borzalmas volt az a délután. Azután kerültem könyvet, filmet, mindent, ami ezt a kort ídézte.

Szólt tovább a prédikáció a megelőző kegyelemről,hisz Isten kezében vagyunk.Szerettem volna figyelni,elhessegetni minden zavaró és lelkembe nyilalló emléket.Átadni magam testestől, lelkestől az Ige befogadására .Hallgatom.A megelőző kegyelemről a Példabeszédekben olvasunk világosan:”künn szerülszerte kiált,az utcákon zengedezteti az ő szavát.Lármás utcafőkön kiált,a kapu bemenetein,a városban szolja az ő beszédeit.”

Mindenütt kiált,el sem lehet rejtőzködni előle,mert utánad megy,megszólít,hogy nem vagy jó helyen,olykor hazaküld és rád szól hogy ne lopj,ha éppen arra készülsz.

Visszazökkenek,mert nagyon is befejezetlen az előbbi gondolat.A nyugtalanságot ébresztő és fokozó gondolatfoszlány.Hiszen az Úr mondta több esetben is:”Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban!” A holokauszt nem Isten büntetése ?Valamennyire! Az ötezer évres múltra visszatekintő zsidóság történetében nem  az auschwitzi volt az egyetlen .Csupán Isten kettős mércéje volt a megdöbbentő.Amikor közvetlenűl büntette elpártolt népét nem volt annyira megdöbbentő mint a közvetett büntetés.Az özönvíz,a Szodomára zúdított kénes eső,vagy az egyiptomi és babilóniai fogság mind Istentől eredt .Az akkori népnek kellemetlen volt,de ma már ókori történelem,amit nem tudunk érzékelni.De borzalmasabb volt a kereszténység zsidókra való szabadítása .A közvetett büntetés!

Istennek itélete s haragja következtében a zsidó nép örök „szégyen” és „gyalázat”

hordozója,sőt a szerencsétlenség elrettentő példája a föld minden országa számára.

De Isten még az ítéletben is megtartja, amit megígért:”De mindamellett is,ha az ő

Ellenségük földjén lesznek is, akkor sem vetem meg annyira, hogy mindenestől elveszítsem őket, felbontván velük való szövetségemet,mert én az Úr,az ő Istenük vagyok(Birák 26)

A sok itélet ellenére,amelyet Isten a „hitetlen” Izraelen végrehajtott ,a történelem egyik legnagyobb talányává válik a zsidó nép fennmaradása .És vegyük  sorba: az első nagy csapást Kr.u. 70-ben Jeruzsálem lerombolásakor,amikor a templomot is porrá zúzták a rómaiak egymilliószázezer zsidó esik áldozatul és menekülve szétszóródtak Európában és  a világon.Százharmincötben a Bar-Kochba  legyőzésekor ötszázezer zsidó halt meg.De a középkor europai világa sem kegyelmezett százezresével gyilkolták le őket franciák,angolok,spanyolok,olaszk  lengyelek..A legbanálisabb feljegyzés ezerhatszáznegyvennyolcra datálható,amikor  a lengyelországi Narolban a kozákok tizenkétezer zsidót mészároltak le.Ebből az időből maradt fenn egy történet.Egy zsido pap menekülni probál a kozákok elől a lányával. Különösen a lányát félti. Három katona elfogja őket,az ellenkező apát lemészárolják.Az ijedségtől megdermedt lányt nem engedik az apja közelébe és vonszolják egy közeli házhoz.A lány elégé kapálozik,védekerzni probál,de a nagy erő ellen semmit nem tehet

 -Disznók,aljas disznók-sziszegi fogai közt.A kozákok röhögnek,majd az idősebbik

a lány arcához dörzsöli szakálát és mondja: „mi disznók,nem látod,hogy égünk a kéjtől érted?Mi disznók,hát nem látod,hogy ti vagytok a csürhe,bátorságotok sincs a védekezésre ?! „ A vaddisznó bátor,támad,de attöl még disznó..”

 A kozákokat nem érdekelte az érvelés,egyetlen céljuk volt kéjelegni,magukévá tenni a gyönyörű zsidólányt. Az idősebbik amíg tépte le róla a ruháit azt mondta,hogy nem hagyhatják úgy átlépni az örökéletbe,hogy ne érezze a körülmetéletlen férfitagot,mert eddig bizonyára csak zsidokkal volt dolga.Miután a vodkától szédelgő három kozák végzett a lány megbecstelenítésével,ismét az idősebbik mondta,hogy sajnálja,hogy nem érhet meg benne a keresztény mag,de  lesz gondja,hogy mozgást érezzen,felvágta a lány hasát és egy élő macskát varrtak bele és ott hagyták.

Mindent felülmúlt az auschwitzi gyalázat,hat millió zsidó kivégzése a második világháborúban.

 Dávid idejében összesen ötmilliónyi zsidó élt a földön.E számadat Juda és Benjámin törzsek tagjait foglalja magába.Az elveszett,de újra előkerülő 10 tőrzs lélekszáma ma még titok,csak Isten tudja:”’mert én az Úr,az ő Istenök vagyok.

Isten nem engedi kiirtani választott népét

- „Isten kezében vagyunk” – csodálatos lehetett a prédikáció. Látszik az arcokon a megnyugvás, hogy az Ige megérintette a lelküket, belefészkelődött szívükbe. És következik a másodok oltári szolgálat a hitvallástétel,a fogadalomtétel,az imák elmélyitése.

             „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és földnek teremtőjében”

               Mennyire másként alakul azoknak az élete, akik engedik, hogy magához vonzza őket a kegyelem. Bízni kell a kegyelemben, mert talán még mindannyiunk számára van megbocsátás.

Tudományos lapban olvastam, hogy a Föld évente egy másodpercet késik az atom- órák mérése szerint. Ötvenezer év múlva a Föld leáll. Jó volna akkor is hallgatni az Igét. Mit mondhat az ember, mert Isten kegyelme nem fogy el. Van kegyelem a bűnös számára és Isten tékozló fiai számára is.

 Lassan eltávozott a gyülekezet. Ismét néma sírí csend és a templomot betölti az Isten szag.

Felemelő érzés és gondolat, hogy minden időben, akkor is Isten kezében vagyunk.

                                                                      Gráma Béla

,

-